Szar napom van. Reggel kettest kaptam töriből és még az a szerencse hogy meghalt Brezsnyev és mindenkit hazaengedtek az utolsó óráról mert a tanáriban valami megemlékezést tartottak, én meg végre elmehettem a Gutenberg téri lemezboltba ahol már régen kinéztem magamnak az új Clash-lemezt. Drága mert 320 Ft és be akartam cserélni a Joan Jett-lemezemre, de a boltos azt mondta hogy bolgár utángyártott lemez nem érdekli nálam meg csak 200 Ft volt. Pedig annyira szerettem volna. Meg az is szar hogy ma nagyszünetben beszéltem Zsuzsával. Szerinte tök jó barátok lehetnénk de én szerelmes vagyok belé. Pedig két hete még azt mondta hogy nem akar most szerelmes lenni mert tanulnia kell, aztán persze amikor pár napja a november hetedikét ünnepeltük akkor kézenfogva láttam a Szabadival a 8B-ből, és mindenki azt mondta hogy csak azért mert a Szabadi már nyolcadikos. Jövőre én is nyolcadikos leszek de én szerintem még akkor is a Zsuzsát fogom szeretni, mert annyira úgy néz ki mint az a csaj a Breakdance-ben amit már háromszor láttam moziban mert tökre úgy néz ki mint a Zsuzsa.

Hónom alatt a Joan Jett-lemezzel ballagok a Ferenc körúton. Éhes vagyok. A Népszínház utca sarkán vehetnék egy hotdogot de az 17 Ft és ha kiadok a 200-ból akkor megint el kéne kezdenem takarékoskodni a lemezre. Nem akarok várni a négyeshatosra, átvágok a körúton a Rákóczi tér felé.Elhatározom, hogy ha puha és friss az óriáskifli, veszek hotdogot de ha kemény és túl van sütve akkor nem, mert a múltkor is balhé volt a 89-es buszon amikor összemorzsáztam az ülést.

Ahogy átérek a Rákóczi térre, az Ofotért előtt egy alacsony nő áll elém és megkérdezi: Na, akarsz? Rám mosolyog és látom hogy elöl hiányzik egy foga. Eszembe jut: ez a Rákóczi tér, itt vannak a kurvák. Szóval - ez egy kurva. Nem tudom mit mondjak neki. Senki nem mondta meg, hogy most mit kéne mondanom. Mit?, nyögöm ki végül. Hát dugni, édes, feleli. És azt hogyan, kérdezem mert nem jut más az eszembe. Hát úgy hogy fizetsz nekem édes. Kétszáz forintom van, válaszolom, és most örülök neki mert ennyi biztos nem elég és legalább elenged és mehetek tovább. Á, annyi nem elég. Négyszáz forint, erre én bocsánatot kérek amiért nincs ennyi pénzem mert meghalt Brezsnyev és nálam csak egy bolgár lemez van, és megkérdezem: ingyen nem lehet? A kurva felnevet és én gyorsan tovább megyek.

Az Ezermester bolt előtt megállok. Nem merek visszanézni a tér felé. Felnézek a szemközti házsorra, a tetők fölötti szürke novemberi égre. Hirtelen minden mintha megolvadna, a szívem a torkomban dobog, a farkam úgy megmerevedik hogy szinte kiböki a farmertés eszembe jut a Zsuzsa meg a szerelmes leveleim, ahogy kézenfogva látom őt a nyolcadikossal, ahogy azt mondja hogy a barátja lennék, és olyan szomorúság tör rám hogy majdnem kiejtem a lemezt a hónom alól. Szememben még mindig a kurva mosolya és az hogy ő bezzeg négyszáz forintért elfogadna, semmi "legyünk barátok" meg ilyenek, és enyém lenne a szerelem ha lenne elég pénzem, végül is mi ez a nagy felhajtás a szerelem körül ha egy jó lemez árába kerül. És az is eszembe jut hogy ez csúnya és rossz nő és csúnya és rossz lenne amit csinálnék mert a nőnek már a neve is káromkodás mintha azt mondanám hogy geci vagy picsa vagy zsidó és mindenki csak rosszat mond a kurvákraés az egész egy nagy tilos - de nem ijedek meg ettől sőt még jobban akarom.

Otthon végignézem a lemezeimet de ha az összeset eladnám se jönne össze négyszáz forint belőlük, ráadásul még csak a felét másoltam át kazettára. Nem baj. Egy nap majd visszamegyek a Rákóczi térre. Leszek én még boldog. Ha kell, hát kurvával és a Zsuzsa majd csak néz ha meglátja milyen boldog leszek nélküle.